Az építőipar története

Az építőipar történeteAz ember már az őskor óta vágyott arra, hogy tető legyen a feje felett. Ezt eleinte úgy érte el, hogy barlangokba húzódott. Az ókorban már háza is lehetett de a szegényebbek és a gazdagok között az otthonuk kinézetében is hatalmas volt a különbség. A középkorban és az újkorban is fenn állt a különbség, de egyre jobban közeledtek egymáshoz a társadalmi osztályok. A polgárosodással egységessé vált a gazdag polgárok és a középpolgárok stílusa az otthonaikat illetően is. A polgárosodás előtt a szegények házait nád esetleg szalma fedte a tetőn, míg a gazdagok már cserepet használtak udvarházaikon. A 20. században is szükség volt ácsokra, hogy a tetők elkészüljenek de más volt egy közhivatal és más egy egyszerű ember háza. A szocialista időkben a hullámpala volt a legelterjedtebb tetőfedő anyag faluhelyen. A rendszerváltás után azonban falun is felújították a házakat, így azok is cserepet kaptak az új gerendákra. A www.szarvasallas.hu oldalon ácsok  mellett festőket is keresnek a cégek. A festés már a középkorban is szakma volt, nemcsak az önkifejezés eszközének számított. A Reneszánsztól kezdve a festők egy része az egyháznak is dolgozott szentképeken és freskókon. Ez a manierizmus és a barokk ideje alatt sem változott. Amellett azonban, hogy a főurak portrékkal, tájképekkel és más festményekkel díszítették udvarházaikat, a festésnek más szerep is jutott mert a termek falait is ki kellett festeni. Ez utóbbi fontossága a 19. században is megmaradt. Ekkor már a középpolgárság is megengedhette magának az ilyesmit. De az államtól is sok megbízást kaptak, mert a középületeket és hivatalokat is ki kellett festeni. A szocialista érában a festés is, mint minden más a párt érdekeit szolgálta, bár a festőt, mint szakembert megbecsülték. A rendszerváltás után is fontos volt a házak felújítása és nem csak a tisztasági festés.

No Comments

Post a Comment